A TDK céljának megfogalmazása alapján, nagyon sok hallgató előszeretettel veszi a plusz megmérettetést és látja azt, hogy ez bizony egy olyan lehetőség, amely csakis az egyetemi évek alatt használható ki, így érdemes volna megpróbálni mert csak pozitív tapasztalatokkal lehet belőle kijönni. Ezek a tapasztalatok így vagy úgy, de mindenképpen hozzátesznek a hallgatókhoz, mind szakmai, mind egyéb oldalakról. Ebben a bejegyzésben olyan hallgatók fogalmazásai olvashatók, akik TDK résztvevők voltak.
/* Folyamatos feltöltés alatt. */„A kari TDK szereplés szerintem egy olyan lehetőség, amire egy mérnök hallgatónak törekednie kell. Elképesztően jó esély, arra, hogy a legvadabb mérnöki ötleteinket egy professzionális keretbe öntsük és az elénk állított formai, szakmai elvárásokkal megméretessük. Tapasztalatom szerint a TDK egy gerincet ad a kutatásnak és fejlesztésnek így végig ösztönözve lehet maradni a munka során, hiszen tudtam, hogy ez egy komolyabb dolog, nem pedig csak egy hobbi projekt. Továbbá úgy gondolom, hogy jó lehetőség csapatban elkezdeni TDK-zni. Volt szerencsém Csuzdi Bence barátommal együtt dolgozni a TDK projektünkön és nagy motivációt adott az a tény, hogy nem csak saját, hanem társam eredményéért is felelek. Egymást tudtuk ösztönözni, segíteni, ami szerintem egy nagyon fontos dolog, annak érdekében, hogy ne haljon el a projekt. A projekt fejlesztése során kaptunk segítséget a konzulensünktől, aki sokszor a helyes irányba terelt minket és segített betartani a formai követelményeit a dolgozatnak. Az végső értékelés során további tanáccsal és meglátásokkal láttak el minket a bírák. Végszóként annyit tudok mondani, hogy mindenki menjen TDK-zni, vesztenivalója nem igazán van.”
– Seres Richárd
„Egyetemista tanéveim meghatározó eseménye volt a TDK. A barátaimmal szinte minden kari TDK-n indultunk elsős BSc-s korunktól kezdve, néha két dolgozattal is (változó sikerrel), a 2009. évi OTDK-n Debrecenben pedig különdíjat szereztünk. Többek között azért remek dolog a konferenciákra készülni, mert mindazokat a képességeket fejleszti, amelyekre a szakdolgozat, diplomamunka írásánál és védésénél is szükség van. Különösen hasznos, ha megtanuljuk pókerarccal fogadni előadás közben, hogy nem minden megy zökkenőmentesen: egyik kari TDK előadásunkon az alkalmazás demo bemutatása után sikerült felvillantani a kivetítőn egy nyomdafestéket nem tűrő fájlnevet, és azóta is reménykedem, hogy rajtunk kívül nem vette észre senki. :)”
– Simon-Nagy Gabriella
„A TDK-ra való felkészülés ösztönözte a folyamatos kutatást és annak dokumentálását. Elsőre egy plusz nehézségnek tűnhet, azonban az eltöltött idő többszörösen megtérül. A területet, amely a kutatás folyamán feldolgozásra kerül egy átlagos kurzushoz képest sokkal alaposabban lehet szemügyre venni. Lehetőség van csapatban is résztvenni a TDK-n, ezzel nem csak szakmailag lehet fejlődni, hanem emberileg is, amely akár segítheti a későbbi munkahelyen lévő csapatmunkát. További pozitívum, hogy az előadás során visszajelzést lehet szerezni az oktatóktól, amely új irányokat mutathat a jövőbeli fejlesztésekhez, illetve a résztvevőknek is van lehetőségük kérdéseket feltenni, így interaktív módon lehet számos érdekes TDK prezentációt megtekinteni.”
– Csuzdi Bence
„Egyetemi pályafutásom alatt háromszor vettem részt kari, illetve egyszer országos TDK-n. Nagyon sok mindent köszönhetek a TDK-nak: az egyetemi tanárok elismerését, ösztöndíjakat, viszont ami a legértékesebb az maga a tapasztalat. A konzulensemmel projektmunka témaválasztáskor szem előtt tartottuk a saját érdeklődésemen felül a TDK-n való részvétel lehetőségét, így a választás egy tenyérfelismerés és kézgemeotria alapú biztonsági beléptetőrendszerre esett, mint kutatói téma. Az első kari TDK-n a teljes rendszer töredéke készült el, ennek ellenére nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam a bizottságtól, 2. helyezést értem el. A bizottság tagjai olyan ötleteket javasoltak, melyek nélkül nem fejlődhetett volna a megfelelő irányba a munkám, így úgy gondolom hogy az elért eredményekhez nélkülözhetetlen volt a sorozatos TDK részvétel. Apró lépésekben fejlődött és bővült tovább a rendszer, minden félévben kiegészülve egy új résszel vagy javításokkal. A második és a harmadik kari TDK-n első helyezést értem el, ezt követően mutattam be a munkám az OTDK-n, ahol különdíjat kaptam a műszaki szekcióban. A TDK-nak köszönhetően több ösztöndíjban is részesültem, ugyanis a kutatói tevékenységet díjazzák a leginkább szakmai ösztöndíjak elbírálása során. Így mondhatom azt, hogy nem csak a tanárok elismerését érdemeltem ki a TDK-val hanem jelentős anyagi támogatást is kaptam ösztöndíjak formájában. A szakmai szakértelmen felül az adott témában nagyon sokat fejlődött az íráskészségem is, megtanultam hogyan kell jól felépíteni egy nagy terjedelmű dolgozatot, így például a szakdolgozat megírása sem okozott meglepetéseket. Maga a TDK is egy pozitív élményként maradt meg bennem, a zsűritagok persze mondanak kritikákat, de azok építő jellegűek és szükségesek ahhoz, hogy egy jó munkává nője ki magát a dolgozat. Mindenkinek szívből ajánlom a TDK-n való részvételt, én nagyon sokat tanultam belőle.”
– Gulyás-Oldal Laura
„A TDK szereplés számomra szó szerint kihagyhatatlan lehetőség volt, mivel IoT szakirányon ez kötelező feladat. Mint ahogy megannyi kötelességet az egyetemen, ezt is lehet tehernek vagy lehetőségnek tekinteni, ez csak hozzáállás kérdése. Nyilván nem sikerülhet minden mindig száz százalékra, de azt hiszem, alapvetően a helyes megközelítés valahogy így hangzik: „Ha már csináljuk, csináljuk jól.” Ezt egy középiskolai barátomtól hallottam, aki most OTDK első helyezett, Pro Scientia díjazott és népszerű demonstrátor. Valahányszor a tőle tanult szemlélettel álltam neki egy egyetemi feladatnak, mint a TDK dolgozatomnak is, általában nem csak jó eredménye lett, de sokat tanultam is a projektből. Aki azzal az ambícióval érkezik az egyetemre, hogy mérnöki készségeket sajátítson el, és ez idő alatt kész a feladataira koncentrálni, annak úgy gondolom, mindenképp érdemes a TDK versenyen is részt vennie.”
– Pósfai Gergely
„Az első emlék, ami eszembe jutott ennek a történeti szálnak az elején, az a Műszaki újság ide kapcsolódó oldalainak olvasása, a tanulmányi osztály előtt, vagy az Audmaxban, vagy éppen utazás közben. Olyan szépen tárgyilagosan leírták, hogy megalapozza a szakmai előmeneteledet, jó kapcsolatot építhetsz ki oktatókkal, hallgatótársakkal, állásinterjún ezeket a plusz dolgokat fel tudod mutatni, hogy te ennyivel is „több” vagy. Mindezek mellett a mesterképzéshez is plusz pontokat szerezhetsz, hogyha ilyen irányba is kacsintgatsz. Ahogy ezeket a sorokat olvasod, lehet pontosan azokat az érzéseket éled meg, mint én akkor: „pont erre van időm a szigorlatok, féléves beadandók mellett?!”, „mesterképzés, ugyan már… csak legyen meg az a BSc…”. Mint látható nem én választottam a tudományos életet, hanem a TDK választott engem (pontosabban Vámossy és Sergyán tanár urak, de ez már részletkérdés).
A legnehezebb mindig az elindulás, a belevágás. Egy kedves barátommal Szendy Bencével kezdtünk neki a közös projektünknek, melyet a kar ajánlott fel (természetesen mi választhattuk). Ez egy robotikai projekt volt, semmi úttörőre nem kell gondolni. Csinálj egy térképet, miközben a robottal mész az egyetem folyosóján és a High way to hellt játssza. Nos ez az egyszerű téma annyi mérnöki lehetőséget biztosított, amely bőven kitartott 3 féléves projektmunkaként, le lehetett szüretelni belőle 1 szakdolgozatot, 2 kari TDK első helyezést, 1 kari Kreativitás díjat, 1 nemzetközileg elfogadott publikációt, 1 OTDK harmadik helyet, valamint abban az évben a mi munkánk képviselhette az Informatika tudományi szekciót a prezentációs versenyen (2017 prezentációs díj). Az utóbbi érdem azt jelentette, hogy a Magyar Tudományos Akadémián (MTA) adhattunk elő a többi tudomány terület képviselőjével együtt. Ugyan az MTA-n nem értünk el helyezést, azonban látva a mezőnyt, nem is lett volna szabad, klassz munkák voltak. Nagyon megtisztelve éreztem magunkat, hogy idáig jutottak a történések, most is mosolygok, miközben ezeket a sorokat írom. Mindezek mellett engedjétek meg, hogy a mézes máz mellett a sötét oldalt is megmutassam, tudjátok jól, mindennek van ára. Folyamatos stresszel és lemondásokkal jár egy ilyen munka elvállalása az alap tanulmányok mellett. A felkészülés egy igényes előadással, doksival szintén idő és energia vesztőhely. Egy ilyen projekt próbára teszi a barátságotokat is, mikor a határidőkre le kell szállítani a munkát, de valószínűleg ez teszi fontossá az egész rendezvénysorozatot, hogy Te befekteted a tudásodat és valóban kihasználod az egyetem adta lehetőségeket. Nem beszélve az oktatói oldalról. Akkoriban (is) varázslóként tekintettem Vámossy tanár úrra (mostani kollégámra), hogy annyi időt tudott szánni a teendői mellett, foglalkozni a projekttel Szabó-Resch Miklós Zsolttal együtt. Manapság oktatói szemszögből is látom, hogy ezek nem csak adminisztratív teendőkkel járnak, hanem egy ilyen tudományos projekt igényli a konzulensek támogató közreműködését is.
Személyesebb hangvételű kitekintéssel szeretném zárni a történetemet, ahol ez idő szerint a karunk mesterképzésén veszek részt. A felvételi eljárásban nagy örömömre valóban visszajöttek azok az előnyök, amelyeket az egyetemünk hallgatói kiadványa ígért. Munkáim során nagy hasznát veszem a műszaki szemléletemnek és a dokumentálási készségeimnek, melyek minden bizonnyal az egyetemi éveim tudományos jellegű kiaknázása alapozott meg. Sikerült oktatókkal és hallgatókkal is szoros szakmai és emberi kapcsolatokat kialakítani, amit pénzzel nem biztos, hogy el tudtam volna érni (ide jöhet természetesen az a gondolat, hogy pénzből sok kiscica vehető, akikkel már könnyedén szerezhetek kapcsolatokat). Utóbbi időszakban van szerencsém más karok mesterképzésén, doktori képzésén részt vett fiatalokkal találkozni, akik mellett én is „labdába rúghatok”. Csodálkozva hallgatják, hogy a mi karunkon ilyen eredményeket elérő BSc-s hallgatók is találhatók (nem csak a saját munkámat szoktam elmesélni).
Zárógondolatként annyit hagynék itt, hogy ne képzeld azt, hogy TDK nélkül egy senki vagy, nem vagy értékes ember. Azonban, ha kipróbálnád magad, van egy jó gondolatod, szívesen dolgoznál csapatban, innen távolról, ezeken a sorokon keresztül bíztatlak, hogy vágj bele! Nehéz lesz, de ezzel egy magasabb mérnöki szintet érhetsz el, hasonló tapasztalatokat szerezhet, melyről pár félév múlva ilyesmi szuper gondolatokat írhatsz le és talán Te mutathatsz példát az utánad érkezőknek.”
– Balázs Elemér
Utoljára frissítve: 2022-04-20