Az Óbudai Egyetem három oktatója és mérnökei egy űripari projektekkel foglalkozó vállalattal karöltve dolgozott együtt. A projektben a C3S Kft. jóvoltából vehettek részt, a feladat pedig egy mikrorezgéseket figyelő kártya megtervezése és elkészítése volt, mely egy aszálymonitoring rendszer kameráját fogja figyelni. Ezzel megtudhatjuk, milyen hatásoknak van kitéve egy kamera az űrben, és az adatok felhasználásával később jobb képminőséget, ezáltal pontosabb adatokat kaphatunk. A projektben szereplő kutatókkal készítettünk egy interjút is, mely a szakmai tartalom mellett az Ő oldalukról, személyesebb betekintést is enged a projektbe.
Hogyan reagált, amikor felkérték erre a lehetősége?
Dr. Gyányi Sándor: Felemás érzelmekkel: egyrészt a feladat izgalmas volt, ugyanakkor a rendelkezésre álló idő kevés, ami jelentős kockázatot hordozott magában. Egy ilyen fejlesztés során előfordulhatnak problémák, ahol a megoldás a tervezettnél több időt vesz igénybe, emiatt a határidő tartása nem lehetséges. Szerencsére minden felmerülő nehézséget sikerült megoldanunk.
Csibrák Tamás: Először csak lehetőségként vetődött fel, hogy extrém rövid határidővel egy Magyar műholdba kerülő kártyát lehetne tervezni. Semmi konkrétumot nem tudtam. Miután a kezdeti megbeszélésekbe bevontak, mint potenciális segítőt, eléggé fellelkesültem és Dr. Galambos Péterrel egyeztettem, aki zöld utat adott a részvételre. Kicsivel később Dr. Eigner György Dékán Úrral volt egy beszélgetésünk, akinek sikerült átadnom az üzenetemet, hogy maximális erőbedobással fogok tudni dolgozni az ügyön. Az is biztosan nyomott a latba, hogy fiatalabb koromban áthallgattam űrtechnológia témájú tárgyra és tisztában voltam az űrben általánosan előforduló kihívásokkal. Mindenkinek ajánlom a hasznos és számára érdekes választható tárgyakat, az “ajándék kreditek” helyett!
Dr. habil. Wührl Tibor: Valószínű ennél közelebb nem kerülhetünk az űrkutatáshoz, mint a saját hardverünk és szoftverünk repül” Gyányi Sanyit idéztem és ezzel azonosultam
Mi volt a kedvenc része a projekt során?
Dr. Gyányi Sándor: Mivel a végleges eszköz csak a fejlesztési folyamat végén állt rendelkezésünkre, ezért az egyes részfeladatok megoldása során több prototípust kellett rögtönöznünk. Ez időnként mulatságos eszközöket eredményezett – mint például a tejhabosító motorra ragasztott érzékelők.
Csibrák Tamás: Az organizálódás, ötletelés és csapatmunka. Véleményem szerint nem mindig tud egy egyetem “kipaszírozni magából” ilyen projekteket, sok tényezőből kiemelve a kollégák hozzáállásán kívül még némi szerencse is kellett hozzá. Bónusz, hogy tudtunk tanulni az ipari szereplőktől, mert jócskán vannak olyan gyakorlatok, melyeket érdemes lehet a hallgatókkal is megosztani, akár már egyetemi tanulmányaik során. Bízom benne, hogy lesz még hasonló projekt a csapattal és partnerekkel.
Dr. habil. Wührl Tibor: Amikor “megmoccant” a próbapanel és életjelet mutatott, Sanyi log adatokat küldött a szenzorból kinyert mérésről.
Érdekes tény, hogy a teljes fejlesztői csapat a forgatáson találkozott fizikailag először egymással. Milyen volt így megoldani ezt a projektet? Okozott ez kihívásokat?
Dr. Gyányi Sándor: A feladatokat úgy osztottuk fel, hogy mindenki viszonylag önállóan tudott dolgozni a saját területén. A háromfős csapatból ketten azért sűrűn találkoztunk egymással, ami főleg a hibakeresésben, hibajavításban segített.
Csibrák Tamás: Nem igazán volt probléma, nagyon profi és elszánt volt minden kolléga. Talán gyorsabban is működtünk, hogy nem kellett várni a fizikai találkozásra az ötletek, problémák, előrehaladás megosztásához.
Dr. habil. Wührl Tibor: Sanyival 14 éves korunk óta ismerjük egymást (több, mint 40 éve). Több kutatás és fejlesztési feladatot vittünk végig közösen. A jelenlegi munkához (elsősorban a szűk határidő miatt) szükségünk volt egy profi szakemberre, aki az elvi kapcsolás-PCB-mechanikai konstrukció kapcsán a CAD támogatást megadja és a megtervezett eszköz zökkenőmentesen gyártásba mehessen.
Csibrák Tomit “kaptuk” és mi mérnökök rajzokból, tervekből, protokoll leírásokból megértjük egymást. Az információ áramlás az on-line térben történt zökkenőmentesen és hatékonyan.
Személyes “kézrázás” Tamással a forgatáson történt meg.
Láthattunk már olyat, hogy egy kilövés nem ment zökkenőmentesen, vagy éppen meghiúsult, tart ettől? Izgatott a kilövés miatt?
Dr. Gyányi Sándor: Természetesen, a munkánk igazi megkoronázása az lenne, ha rendeltetésszerűen működne az eszköz. Én személy szerint akkor fogok csak megnyugodni, ha megérkezik az első mérési adatokat tartalmazó adathalmaz a világűrből.
Csibrák Tamás: Reméljük a legjobbakat. A rizikó valós, de nem aggódok magért a műholdér annyira, mert azt akár pótolni is lehet. A kieső adatgyűjtési lehetőség sajnálatosabb lenne, mert ugye ennek az űreszköznek is van egy magasabb célja, ami közjót hivatott szolgálni.
Dr. habil. Wührl Tibor: …magam részéről izgulok, hiszen sok munkánk van benne. Nagyon várjuk, hogy a fejünk fölött röpködjön és infókat (adatsorokat) kapjunk az eszközünk által mért jellemzőkről.
Máskor is elvállalna ehhez hasonló, az űrkutatással kapcsolatos projekteket?
Dr. Gyányi Sándor: Természetesen.
Csibrák Tamás: Ezer örömmel vállalnám, bár jó lenne kicsivel puhább, hosszabb határidőkkel operálni.
Dr. habil. Wührl Tibor: Természetesen
Van valami olyan érdekesség, vicces történet a projekttel kapcsolatban, amit kiemelne, megosztana?
Dr. Gyányi Sándor: A felmerülő problémák diagnosztizálása és javítása során általában ha valami nem működik, akkor azt többnyire egy jó körül határolható hiba okozza. A fejlesztés vége felé – amikor már az idő is szorított bennünket – volt olyan hibajelenségünk, aminek három olyan oka volt, amelyek egyenként is meghiúsították a működést. Találtunk egy hibát, örültünk, kijavítottuk, a helyzet nem változott. Ezután megtaláltuk a második hibát, megint örültünk, kijavítottuk, megint nem működött. Természetesen ez csak így utólag vicces, akkor valószínűleg nem ezt emeltem volna ki.
Csibrák Tamás: Számomra vicces dolog, hogy ugyan én terveztem a hardvert, de több hónappal a leadás után tudtam egyáltalán valami materiális dolgot a kezemben fogni, a csapatból utolsóként. Teljesen a virtuális térben dolgoztam, tudom ez manapság nem olyan nagy “kunszt”, de eddig mindig “a vas” közelébe tudtam kerülni leadás előtt. Szerencsére a csapatban és a partnereknél is voltak szakavatott vigyázó szemek segítségként.
Dr. habil. Wührl Tibor: A szenzor tesztekhez kapucsínó mixer DC motort használtunk (ez volt kéznél). Feleségem, Dóri ötlete volt (Dóri szintén villamosmérnök), …azóta természetesen pótoltam a konyhai kelléket a háztartásunkban.
